Iratkozzon fel hírlevelünkre

ÁMOS IMRE KIÁLLÍTÁS Róma

INVITOAMOS másolat

ÁMOS IMRE, A MAGYAR CHAGALL KIÁLLÍTÁSA A RÓMAI MAGYAR AKADÉMIÁN a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség (IHRA) magyar elnökségének támogatásával.

Folytatódik Rómában a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség (IHRA) soros elnökségének éve alkalmából szervezett rendezvény-sorozat. 2016. február 11-én, csütörtökön, 19.30 órakor került sor Ámos Imre, az Apokalipszis festője című kiállítás megnyitójára a Római Magyar Akadémia Galériájában (Palazzo Falconieri, Via Giulia, 1 ).


A Római Magyar Akadémia által szervezett kiállításon, melynek kurátorai Petényi Katalin és Németh Pál, az érdeklődők Ámos Imre magyar festő (Nagykálló, 1907 – Ohrdruf-Nord, koncentrációs tábor, 1944) közel negyven festményét és ötven rajzát, grafikáját tekinthetik meg.

A kiállítás felvonultatja a festő életművének legfontosabb műveit az első linóleummetszetektől a 12 lapból álló tusrajz-sorozaton, az Apokalipszisen keresztül az ún. „Szolnoki vázlatkönyvig”, amely Ámos festészetének epilógusa, és amelynek ceruzarajzait a festő a szolnoki munkaszolgálat alatt készítette el egy kockás spirálfüzet lapjaira.

Ámos Imre életműve ellentmond a kétezer éves latin közmondásnak, miszerint Inter arma silent musae – Háborúban hallgatnak a Múzsák.

A nagykállói haszid hitvilághoz, gyermekkori vallásos emlékekhez kötődő, múlton merengő, befelé forduló festő művészete a II. Világháború alatt teljesedett ki. A mítosz és álom vonzásában élő művész, akinek ars poeticája leginkább Chagall, Csontváry és Gulácsy művészetével vonható párhuzamba – innen a „magyar Chagall” elnevezés – a háború kitörésének évében jut el a morális felelősségének felismeréséig.

Tudatosan választja a Biblia első kisprófétájának nevét, megérezve és vállalva a prófétai küldetést. A fasizmus iszonyú erőivel szemben számára az egyetlen lehetséges magatartás: a szellemi ellenállás, a művészi tiltakozás. Miközben Európa avantgárd művészete formaproblémákkal kísérletezett, Ámos szimbólikus jelentésű víziórendszert, öntörvényű univerzumot alakított ki. 1938-1944 között készült több festményből álló sorozatában drámai erővel fogalmazza meg történelmi látomásait. Apokaliptikus vízióiban a háború pusztításait, az ember fenyegetettségét vetíti elénk. 

Ámos megszállottan, töretlenül dolgozott élete utolsó pillanatáig, a munkaszolgálat alatt, az erőltetett menetek szüneteiben is, egészen az 1944-ben bekövetkezett deportálásáig. Naplójának utolsó soraiban a művész vágya szólal meg:

„Mikor ér el az ember odáig, hogy erőszak és gyilkosság nélkül igaz szeretetben élhessen egymás mellett? Gyűlölködés nélkül, megbecsülve a békét szeretőket és új útra térítve a rossz befolyástól eltévelyedett lelkeket?”

A kiállítást egy három (magyar, angol, olasz) nyelvű színes, közel 150 oldalas illusztrált album kíséri, amely az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria, a szentendrei Ferenczy Múzeum, a szolnoki Damjanich János Múzeum, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézete közreműködésével, a CinemaStar Kft kiadásában látott napvilágot.

ÁMOS Imre (1907-1944) 

1907-ben született Nagykállón, Szabolcs megyében, Ungár Imre néven. Édesapja Ungár Zsigmond kiskereskedő, édesanyja Liszer Paula. Édesapja halála után édesanyjával nagyapja, Liszer Adolf tanító és talmudmagyarázó házába költözik, itt tölti gyerekkorát. 


1925-ben a Nagykállói Magyar Királyi Főgimnáziumban érettségizik, majd Budapestre megy, ahol a Láng Ezüstgyárban dolgozik mint ezüstöző és festő. 1926-29 között a budapesti Műegyetem Általános Mérnöki karán tanul.

1929-ben felveszik a Budapesti Képzőművészeti Főiskola festő szakára, mestere Rudnay Gyula. 1930-ban Kreisl Béla magániskolájában megismerkedik Anna Margittal, akiben életre szóló barátot, társat talál.

1931-1934 között minden évben részt vesz a Színyei Társaság Tavaszi Szalon kiállításain.

1934-ben felveszi az Ámos nevet. 1935 áprilisában az Ernst Múzeum CLII. Csoportkiállításán bemutatja festményeit, május 20-án feleségül veszi Anna Margit festőnőt. Befejezi tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Nyáron először látogat Szentendrére. 1936-ban Anna Margittal közös kiállítása nyílik az Ernst Múzeumban (Nemzeti Szalon CLXI. Csoportkiállítás). 1937- ben három hónapot tölt Párizsban a Világkiállítás alkalmából. Megmutatja képeit Marc Chagallnak, aki elismeréssel beszél műveiről. Tagja lesz a Képzőművészek Új Társaságának (KUT). 1938 nyarán Szentendrén fest.

1939-ben tagja lesz a Nemzeti Szalon Művészeti Egyesületének. Részt vesz az OMIKE kiállításán. Anna Margittal közösen műterem-kiállítást rendeznek. 1940-ben zsidó származása miatt munkaszolgálatra hívják be. Szeptembertől decemberig Nagykátán, majd Balatonaligán vasútépítésen dolgozik.

1941 februárjában részt vesz az OMIKE Művészeti Akció II. Képzőművészeti Kiállításán. Márciusban három hónapos munkaszolgálatra hívják. Nyáron Szentendrén fest. 1942. március 18-án újra munkaszolgálatra hívják. Áprilisban hadtestét Ukrajnába, az orosz frontra vezénylik. 1943-ban Ukrajnában kétoldali tüdőgyulladást, majd flekktífuszt kap. 14 hónap után júniusban végre hazamehet.

1944. március- áprilisban rajzolja 12 lapból álló sorozatát, az Apokalipszist. Június 1-jén ismét munkaszolgálatra hívják. Jászberénybe, majd Szolnokra viszik. Szolnokon egy kockás füzetbe rajzolja megrendítő látomásait. Októberben Budapestre szállítják. A Lehel úti kaszárnyában találkozik feleségével, Anna Margittal és átadja a kockás füzetbe rajzolt utolsó műveit, a “Szolnoki vázlatkönyvet”. Novemberben százada elindul az osztrák határ felé.

A türingiai Ohrdruf-Nord koncentrációs táborból soha nem tér vissza.

 

ESEMÉNYNAPTÁR


2019
17
Január
H K Sz Cs P Szo V
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

KIEMELT ESEMÉNYEK

Nincsenek események

KIADVÁNYAINK

kiadvanyaink

ESEMÉNYEK

Nincsenek események