Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kulturális hídfőállások – A magyar kulturális diplomácia története

Metszetek a kultúrdiplomácia világából címmel tartott szakmai nyílt napot a Balassi Intézet 2012. július 5-én. A rendezvény kísérőprogramja a magyar kulturális diplomácia történetét bemutató kiállítás volt, melyet Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és Csorba László a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója nyitott meg ünnepélyes keretek között.

kulturlis hdfllsok1A magyar állam Trianon után rendkívüli erőfeszítéseket tett arra, hogy szinte teljes külpolitikai elszigeteltségéből kitörjön. Mivel erre a diplomácia klasszikus eszköztárának alkalmazásával kevés lehetősége volt, ezért elsősorban a nagyobb és szabadabb mozgásteret biztosító kulturális külpolitikát hívta segítségül. Mindezt elősegítette, hogy 1922-től a Klebelsberg Kuno vezette Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium fontos szerepet játszott a húszas évek elején még életképtelennek gondolt ország konszolidációjában. A kulturális ágazat a legfontosabb szakpolitikává vált, az 1926/27. költségvetési évtől valamennyi tárca közül a legmagasabb támogatást kapta az állami költségvetésből. 

A klebelsbergi kultúrpolitikának két fő célja volt: emelni „a magyar nemzet széles néprétegeinek, nagy tömegeinek értelmi szintjét” (ennek érdekében indult 1926-ban a nagyszabású népiskola-építési program), illetve gondoskodni „arról is, hogy minden téren: irodalomban, művészetben és tudományban egyaránt kellő számban álljanak oly férfiak, különösen szakemberek rendelkezésre, kik teljesen európai színvonalon vannak, s így minden működési téren, minden szakmában a nagy feladatok megoldásánál elsőrangú erőkre” támaszkodhasson az ország. Utóbbi gondolat törvénybéli szentesítését szolgálta a 85 esztendeje született 1927: XIV. törvénycikk „a külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjakról”, melyek magyarországi és külföldi stipendiumok is lehettek. 

Maga a törvény a külföldi magyar intézetek vonatkozásában már kész tényeket rögzített. Hiszen Klebelsberg még államtitkárként bábáskodott a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet létrehozásánál, amely 1917–1918-ban, mindössze másfél esztendőn át működött, de ezalatt is komoly eredményeket ért el. Ugyanő a Magyar Történelmi Társulat elnökeként 1917-ben kezdeményezte a Bécsi Magyar Történeti Intézet alapítását, amelyre már az ország feldarabolása után, 1920-ban került sor, a magyar királyi nemesi testőrség egykori otthonában, a Gárdapalotában (Palais Trautson – az intézmény 1933-ban Klebelsberg nevét vette föl, ma az Osztrák Szövetségi Igazságügyi Minisztérium székhelye). Ezt követte a Római Magyar Történeti Intézet újjáalapítása (1923), majd a bécsi és a berlini (1924), illetve a római (1927) Collegium Hungaricum (CH) létesítése. Ezen intézmények értékes, magyar tulajdonú ingatlanokban kaptak helyet: a római történeti intézet a Fraknói villában, a bécsi Collegium a már említett Gárdapalotában, a berlini a központi helyen fekvő Herz-palotában, a római Collegium – amelyet aztán egyre inkább Római Magyar Akadémiának neveztek – pedig az egyik legszebb korabarokk épületben, a Palazzo Falconieriben (ahova aztán a történeti intézet is beköltözött). Az 1929-es költségvetésben a párizsi CH vásárlására is elkülönítettek 250 000 pengőt, ám e tervet végül – a gazdasági világválság következtében – 1930 késő tavaszán „ad acta” tették. Így Párizsban egy félig-meddig CH-típusú intézmény jött létre Magyar–Francia Egyetemi Tájékoztató Iroda (1933-tól: Franciaországi Magyar Tanulmányi Központ) néven. 

A két világháború közötti időszakban a CH-k mindenekelőtt az elitképzés céljából létrehozott tudományos műhelyek, másodsorban pedig a magyar kultúra értékeit külföldön közvetítő intézetek voltak. Tehetséges, az esetek 90 százalékában már végzett, gyakran doktori fokozattal is bíró fiatalok kaptak ide magyar állami (néha törvényhatósági vagy önkormányzati, illetve a fogadó állam biztosította) ösztöndíjat, teljes ellátással, általában két szemeszterre szólóan, tanulmányok, de mindenekelőtt kutatások folytatása céljából. A stipendisták mindnyájan hazatértek Magyarországra, ahol szinte valamennyien bekerültek a magyar értelmiségi elitbe. 

A kiállítás archív fényképek segítségével szemléltette a Collegium Hungaricumok két világháború közötti „aranykorának” történetét, a Collegium Hungaricumoknak otthont adó épületek, illetve a hozzájuk kapcsolódó fontosabb események bemutatásával, mint például: 

• Bethlen István miniszterelnök római,
• Bethlen (immár csak képviselőként), Teleki Pál miniszterelnök és Horthy Miklós kormányzó berlini,
• illetve más miniszterek gyakori CH-ba tett látogatásai;
• a Bécsi Magyar Történeti Intézet 1933-as, ünnepélyes átnevezése;
• CH-rendezvények (így Babits és Kosztolányi berlini estje, zongoraestek, kiállítások – különösen a római iskolások CH-beli tárlatai –, bécsi CH-beli bálok stb.);
• az ösztöndíjas élet (Berlinből ismerek ilyen fotókat);
• korabeli városképek Bécsről Berlinről, Rómáról és Párizsról;
• a kulturális külpolitikát irányító személyiségek (Klebelsberg Kuno, Hóman Bálint, Gragger Róbert, Gerevich Tibor, Károlyi Árpád, Magyary Zoltán, Paikert Géza stb.) és
• az intézetigazgatók (Gragger, Gerevich és Károlyi mellett Lábán Antal, Eckhart Ferenc, Angyal Dávid, Miskolczy Gyula, Farkas Gyula, Koltay-Kastner Jenő, Genthon István, Müllet /Molnos/ Lipót) illetve
• a nevesebb ösztöndíjasok és
• az őket fogadó, világhírű tudósok portréi;
• levéltári dokumentumok fényképmásolata


Kulturális hídf...
Kulturális hídf...
Kulturális hídf...
Kulturális hídf...
Kulturális hídf...

 

ESEMÉNYNAPTÁR


2019
24
Augusztus
H K Sz Cs P Szo V
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1

KIEMELT ESEMÉNYEK

Nincsenek események

KIADVÁNYAINK

kiadvanyaink

ESEMÉNYEK

Montmartre | Vigne du Clos, Rue des Saules 75018 Paris
2019. okt. 12. - okt. 12.
Montmartre-i szüreti ünnepség